Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Melyek a legrosszabb önbeteljesítő jóslatok?

Közzétéve: 2017. 08. 10. Írta: Elixír magazin Forrás: Freespirit.hu
Értékelés
Ez a cikk 70 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Van úgy, hogy semmi sem sikerül! Úgy érzed, neked semmi sem sikerül? Elkerül a szerencse, és csak a bajt vonzod? Valami vagy valaki meggátol abban, amit szeretnél? Elhagyott, akit szeretsz? Magányos és boldogtalan vagy?

Úgy érzed, valami sötét árnyék lebeg fölötted? Mit mondasz ilyenkor? Talán az jut eszedbe, hogy biztosan megátkoztak. És ezt mondja a boszorkány, a rontáslevevő mágus, aki azt ígéri, hogy jó pénzért orvosolja a gondod, leveszi rólad az átkot. Ha mégsem változik semmi? Hát bizony több megszálló szellem, újabb átok is van rajtad, gyere vissza két hét múlva!

Ugye ismerős az előbbi történet? Ha veled esetleg még ilyesmi nem is történt meg, bizonyára hallottál már hasonlót. A mágikus műveletek pedig vagy eredményre vezettek, vagy nem. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy nem létezhetnek olyan, nem testben élő emberi lényektől, ún. entitásoktól jövő hatások, amelyek zavarók, akadályozók, sőt akár az őrületbe is kergethetnek, csupán azt, hogy ha akadályokba ütközöl, okosabb, ha előbb önmagadban keresed a problémák okát.

Felelősségvállalás vagy felelősséghárítás?

Sajnos az önmagunkért való felelősségvállalás nem erőssége emberi nemünknek. Hiszen már a Bibliában is ott van a felelősség áthárítása, az egymásra mutogatás: Ádám Évát okolja a parancs megszegéséért, és burkoltan az Urat is: "az asszony, akit Te adtál mellém, az csábított a rosszra", Éva pedig a kígyót - amelyet szintén Isten teremtett, csak éppen megszállta a Sátán. És ez azóta is így megy, két kisgyerek torzsalkodásától államfők, pártok és kormányok háborújáig: mindig valaki más tehet a problémákról.


Így keressük egyéni kudarcaink okát is másokban, és ha a látható világban nem találunk bűnbakot, ott a láthatatlan és félelmetes szellemvilág, biztosan onnan jön a baj. Amit nem látunk, nem ismerünk, az nemcsak félelmetes, de könnyen felelőssé is tehető minden rosszért.


Lélektanilag a dolog teljesen érthető: kialakítottunk egy képet önmagunkról - ami vagy valós, vagy nem -, és mindent megteszünk, hogy ez a kép ne sérüljön. A felelősséget hárítjuk, a rossz tulajdonságokat másba vetítjük bele. Ezt csináljuk mindaddig, amíg a személyiségünk éretlen, és hadilábon állunk az önismerettel. Személyiségünknek mindig vannak olyan részei, amiket nem vállalunk, mert rossznak, erkölcstelennek, bűnösnek gondoljuk bizonyos gondolatainkat, késztetéseinket. Ezekből áll össze az úgynevezett árnyékszemélyiségünk, amit igyekszünk - nevének megfelelően - árnyékban tartani, elrejteni.

"Megszálló" személyiségrészek

Egy érdekes - de a gyakorlatban jól működő - elképzelés szerint céljaink elérést személyiségünk "leszakadt" - tudományosan: disszociált -, elkülönült részei is akadályozhatják. Ezek úgy keletkeznek, hogy bizonyos élethelyzetben csak úgy tudjuk önmagunkat, integritásunkat megőrizni, hogy mintegy lehasítjuk magunkról, kvázi önálló léttel ruházzuk fel őket önmagunkon belül. Az is lehet, annyiszor mondták már, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, amíg tényleg ki nem alakult bennünk az a tulajdonság. Ezoterikusan azt is mondhatnánk, hogy egy elemi energialényt hozunk ilyenkor létre magunkban. Ez aztán ellenlábasként akadályozhat bennünket bármilyen tevékenységben. Ez nem azonos az úgynevezett többszörös személyiség nevű betegséggel, ahol az illető időnként teljesen más emberként kezd viselkedni. De nem kell betegnek lenni ahhoz, hogy ilyen akadályozó részeink legyenek. Ezek a felelősek az ún. negatív belső beszédért is, ami a céljaink elérését egyfajta belső ellenzékként ágálva, vitatkozva akadályozza. Ilyenkor mondjuk, hogy ambivalens érzéseink vannak, egyszerre akarunk is valamit, meg ódzkodunk is tőle.


Mivel többnyire tudjuk, miként szoktuk saját céljaink elérését szabotálni, nem túl nehéz terapeuta nélkül sem felismerni akadályozó személyiségrészeinket: önkéntelenül kiejtett szavaink, elszólásaink is árulkodnak erről. Ezek úgy működnek, mintha önmagunk átkoznánk meg magunkat, vonzanánk a bajt - és ez így is van. Egyetlen mágus sem tud erősebb rontást küldeni ránk, mint amit mi programozunk így saját magunknak. Nem a tudtunkon kívül történik, és nemcsak, hogy tudunk róla, de el is hisszük, és ennek megfelelően viselkedünk.

Önbeteljesítő jóslatok

Könnyen elindul egy öngerjesztő folyamat: az első kudarcnál megszólal a kárörvendő hang: "Na, látod, én megmondtam előre!" Ott van például bennünk az örök aggodalmas, aki azt kérdezi: "Nem lesz ebből baj? Mit szólnak hozzá mások? Csak nehogy megtudják!" Vagy az akadékoskodó: "Na jó, de... És ha nem sikerül?" Az önleértékelő: "Úgysem tudod megcsinálni! Nem vagy elég okos, erős, ügyes, gazdag stb. hozzá! Képtelen vagy rá! Lehet, hogy másnak megy, neked nem fog! Nem érdemled meg!" A halogató: "Ráérsz holnap is megcsinálni" - és így tovább. És előbb-utóbb mind eléri, hogy igaza legyen - ha nem tudunk tenni ellenük.


Ki ne hallotta volna már ezeket a szavakat, mondatokat magában? Pedig ezek nem megszálló entitások, nem átkok, hanem saját, elidegenült személyiségrészeink. Ha visszavinni, újraintegrálni nem is tudjuk segítség nélkül, fél siker, ha azonosítjuk azokat: "Aha, most megszólalt a gyáva részem! Most meg az okoskodó, körülményeskedő részem akadékoskodik!" Akár neveket is adhatunk nekik.

Tudsz változtatni, meg tudod oldani!

Ha pedig felismertük, melyik részünk szól, mit mond, már könnyebben el tudjuk hallgattatni: "De igenis meg tudom csinálni, sőt meg is fogom, már most! Képes vagyok rá, és nem érdekel, ki mit szól hozzá!"


A másik oldalon ott van a pozitív gondolkodásról szóló könyvek, tanítások tömkelege, amelyek azt mondják, csak el kell képzelni a jót, hinni benne, várni - és az el is jön. Elvileg. De a valóságban meg kell ütköznie a negatív szuggesztiókkal, akadályozó személyiségrészekkel, és ekkor már nem biztos, hogy ő lesz a győztes. Kialakulhatott bennünk egy régóta és olyan erősen rögzült negatív énkép, kudarcorientált hozzáállás, hogy az unalomig ismételt pozitív állítások szinte lepattannak róla. És még ekkor sem kell rontáslevevőhöz rohanni, mert inkább önmagunkról alkotott képünk, alapvető hozzáállásunk szorul javításra.

Forrás: Freespirit.hu

Bezárás