Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Miért vagy boldogtalan? Most kiderül!

Közzétéve: 2018. 07. 10. Írta: Elixír magazin Forrás: Freespirit.hu
Értékelés
Ez a cikk 127 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vajon miért érzik magukat olyan sokan boldogtalannak? Mi egyáltalán a boldogság? A kérdésekre A. J. Christian segít megtalálni a válaszokat. Bízunk benne, hogy cikkünk ajándék lesz az önmagukat keresők számára.

Hibátlanul boldogtalan

 

Hogy miért vagy boldogtalan? Miért nem érzed magad nőnek? Kemény kézzel vezeted beosztottaid, s noha nő vagy, nem engeded, hogy a munkában nőnek nézzenek. Egymagad teremted meg a mindennapi betevőt; lakásod divatosan rideg. Ruháid és cigarettáid feltűnően drágák; alakodban emberszem hibát nem talál. Határozottan válogatsz a férfiak között, mert tudod, mit és kit akarsz - ám éjszakánként egyedül meredsz a plafonra, reggelenként sírva ébredsz, napközben pedig csak bámulsz egy egyszerű, de boldog szerelmespár után...

Jól fogalmaztad meg, ez vagy te. Szingli. Tudod, a szingli - mint kifejezés és jelenség a 20. század találmánya. A keresztény kultúrkörnek ekkorra sikerült elfogadnia azt az alapigazságot, hogy a két nem egyenrangú. Egy nőnek napjainkban törvény adta joga, hogy döntsön önnön sorsáról, életviteléről, párja személyéről. Ám érdekes, a várva várt szabadság nem hozta el a várva várt boldogságot: annak ellenére, hogy a nő ma már nem köteles alázatosan elviselni férje zsarnokoskodását mindaddig, amíg ásó, kapa meg a nagyharang el nem választja tőle. A szinglik, az öntudatosnak tartott nők nem boldogok. Mégpedig azért, mert nem öntudatosak.

A saját egód áldozata lennél?

 

Jól érzed, valóban a női öntudat megerősödése és szabad kifejeződése adna számodra boldogságot, az, ha végre szabadon megélhetnéd nőtársaiddal együtt a nőiességet. De a szingli-jelenség és előfutára, a feminizmus épp akkora zsákutca, mint az, amelyet a nők elnyomásával, másodrangúvá alázásával elkövettek. Hogy megértsd, a férfi-ego miért nyomta el a nőket, vissza kell repülnünk néhány évezredet, mert talán így eléd tárhatom, hogy a feminista élet minden, csak nem szabad és nőies, a szingli-élet minden, csak nem öntudatos és nőies.

 


Az ismert társadalmak leginkább patriarchálisak, férfiközpontúak voltak - a mai is az. Elszórva előfordultak matriarchális közösségek, de több mint tízezer esztendeje a férfiaké a világ. A nőt mindig másodrangúnak tartották - és még örülhetett is a szerencséjének: sok társadalomban a tevéket és lovakat nagyobb megbecsülés övezte. A férfi-ego az élvezeti cikk státusáig próbálta lesüllyeszteni a nőt: önálló vagyonszerzéshez, élethez és párválasztáshoz nem adott neki jogot. Megtehette, hisz a világi és szakrális hatalom, a földi és a túlvilági törvénykezés biztosította ehhez a jogot. S noha ettől még nem kellett volna a nőt porig alázni, mégis ezt történt. Mégpedig a férfi-ego megbántottsága miatt. A férfi-ego már akkor "meggyűlölte" a nőt, amikor még kőbaltával adott nyomatékot szavainak. Hogy miért, annak számos oka van, ám most csak kettő felismerésére lesz szükség; a férfi-egót előbb csak megroppantotta az a tény, hogy csak a nő képes a szülésre, utóbb azonban megtörte az a felismerés, hogy a nő szerelmének és szexuális vágyainak tárgya.

A férfi élet és halál ura volt

 

A kőkorszak emberhímje legyőzhetetlen volt. Erejével és eszével diadalt aratott a természeten: izomzatának és bunkójának köszönhetően mindig került friss hús a kőasztalra. S noha megesett, hogy ő szerepelt desszertként a kardfogú tigris étlapján, ha a törzs hímjei összefogtak, a férfi-ego úr volt élet és halál felett. Ráadásul fizikai ereje nemcsak a vadonban, de otthon is biztosította számára az első helyet: kedvenc bunkója a családi vitákat is maradéktalanul elrendezte. Igen ám, de a férfi-ego minden pillanatban azzal szembesült, hogy csak a nő - akit ő testi erejével bármire rákényszeríthetett - képes arra, hogy e világra gyermeket hozzon. Mivel kőkorszaki barátunk biológiatudása komoly hiányosságokkal rendelkezett, nem tudta, hogy utódja "elkészítéséhez" rá is szükség van. Csak azt látta, hogy a "gyenge" nő képes arra, amire ő nem. S noha a család, a törzs életben maradása vitathatatlanul az ő érdeme, ha a sors úgy hozta, háborúban és vadászatban az asszonyok is megállták helyüket.

 


Ám a helyzet sosem hozta úgy, hogy utódjának ő adhasson életet. A férfi-ego ezt a tényt sosem bírta megemészteni: nem tudta elfogadni, hogy az izmokban kevesebb nő éppen az élet lényegében több nála. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzéshez ő is elengedhetetlen, a férfi-ego megbocsátott volna, a következő arcul csapásként megélt tényt azonban már nem bírta elviselni. S noha a férfi-ego tudatosan ítélte szenvedésre a nőt, egy dolgot, kérlek, ne feledj: erről az egészről maga a férfi nem tehet. A férfi éppúgy az egója rabja volt - ma is az -, mint a nő, nem volt lehetősége a szabad döntésre.

A szerelem felszabadít az ego uralma alól

 

Erre egyetlen esetben nem volt képes. Egyetlen élmény, a szerelem és a szexualitás gyönyöre szabadította fel teljesen az embert az egója elnyomása alól. A férfi-ego számára nyilvánvalóvá vált, hogy a szerelem hatására másvalaki - a nő - veheti át az irányítást. Az ego kétségbe esett, de nem tehetett semmit, mert ha megakadályozta volna a férfit a szerelem és a szexualitás átélésében, nemcsak az egyén, az egész faj eltűnik a történelem süllyesztőjében. Az ego a háborúsdival és a hatalomvággyal próbálta eltávolítani a férfit a szerelemtől, de ez sem segített, mert hiába kábította el az elmét a hatalom mámora, ha a Nő megjelent, a szerelem és a vágy égig csapó tüzében elhamvadt az értelem. A férfi-ego újra szembesült azzal, hogy léte a "gyenge" nő kezében van, ám ezt már nem bírta elviselni, és ekkor az ego tombolni kezdett. Tehetetlen dühében és félelmében problémája vélt okozója, a nő ellen fordult. Úgy vélte, ha a férfi és a világ előtt elnyomja és megalázza, akkor talán elvész a nő jelentősége. Noha a szexualitás öntudatlanságára a faj fennmaradása érdekében szükség volt, a szerelemre már nem: az ego a szerelmet önmaga képére torzította, hogy a lángolás energiáját a mindent elsöprő eksztázis nélkül szerezhesse meg. A rabszolgák kiszolgáltatottsága, a nemi erőszak, a feleségek anyagi függőségben tartása vagy rendszeres bántalmazása, elnyomása ennek köszönhető.

 

A szerelem legyőzhetetlen

 

Természetesen nemcsak a férfi, ha megtehette, a női ego is maga alá gyűrte a másik nemet, de mivel a bársonyszékben szinte mindig a hímek ültek, a törvények a férfi-egónak adták meg az elnyomás jogát. Ahogy változott a világ, vele változott a férfi-ego is. Az évezredek folyamán kiderült, hogy hiába nyomta el a szebbik nemet, a szerelem és a szeretkezés gyönyörével a nő úr maradt a férfi felett. Sőt, minél jobban eltiporta, a női ego annál ügyesebben és könyörtelenebbül csavarta el a férfi fejét - mert hát a túlélésre nem volt más lehetősége. A múlt század elejére a férfi-ego ráébredt, hogy ha a női ego egyenrangúnak érzi magát, akkor energiáinak java részét önmaga megvalósítására fordítja. Ráébredt, hogy ha a nő szabadon megélheti saját lényét és életét, ha szabadon választhat párt és fedezheti föl a világot, akkor sokkal kevesebb ereje s kedve marad a háborúskodásra. Így hát a férfi-ego teret engedett a nőnek, és megpróbálta ráébreszteni a férfit arra, hogy a nő vele egyenrangú. A nők természetesen megragadták a lehetőséget, hogy végre szabadok lehessenek, ám a folyamat - nem is történhetett volna másképp - nem hozott eredményt. A nő továbbra is rab maradt. Csak most már nem a férfi, hanem a saját egójának a rabja.

A keserűség kiszabadult a palackból

 

Mert hát mi is történt? Kiszabadult a palackból az elmúlt évezredek keserűsége. A sok szenvedés emléke pusztító erővel szakadt fel: a női ego éppúgy megbántva, megalázva érezte magát, mint a férfi-ego annak idején - igaz, a női ego jogosan -, s ahogy lehetőséget kapott, haragját rázúdította a világra. Csakhogy a világ férfiközpontú maradt. A nőt továbbra sem vették komolyan: szavának és személyének nem volt súlya. A női ego hamar felfogta ezt, ám tévesen arra a következtetésre jutott, hogy akkor veszik majd komolyan, ha férfi módra harcol, ha férfi módra hallatja hangját. S ezzel aláírta a nő halálos ítéletét.Nem véletlen, hogy ti hozzátok e világra a gyermeket: arra az odaadásra és alázatra, amely egy új élet megfogantatásához szükséges, csak ti vagytok képesek. Most látom magam előtt, ahogy megcsóválod a fejed, de csak azért ellenkezel, mert összekevered az alázatot a megalázkodással! Az alázat nem gyengeség, hanem a legnagyobb erő, ami létezik e világon. Az alázat akkor születik, mikor egy lény egységbe kerül a Mindenséggel, és elfogadja, hogy van, amit ő irányít, és van, ami őt irányítja. Az alázatot a férfiak évezredek tudatos meditációjával, tanulásával sem tudják elérni, nektek meg a lényetekből fakad, mert csak így adhattok életet.

A nő ereje a mosoly és a kedves szó

 

De ez nem azt jelenti, hogy csak erre vagytok képesek! Egy nő éppúgy szabadon rendelkezhet a saját élete felett, mint egy férfi, éppúgy fölfedezheti, megtapasztalhatja a világot, mint egy férfi, de csak saját lényének eszközeivel, mint egy nő! Az egód elhitette veled, hogy az életre csak a férfi-ego eszközei a megfelelők. Mert nézd csak meg: ugye, a férfi képzelt hatalmát fizikai ereje adja. Az egód azt mondja, hogy a férfiak csak akkor tekintenek egyenlőnek, ha te is az izmok külsőségével nyilvánítod ki erődet. De a te erőd nem az izmaidban rejlik. Amikor egy férfi nagy nehezen fölemel száz kilót, az egód arra sarkall, hogy megmutasd, te is képes vagy rá. Az egód célját sosem fogod elérni - mert hát a természet a férfit fizikailag erősebbé tette, vagy ha mégis, a tested és lelked eltorzul, s elveszíted lényedet. Mert a nő valódi ereje egy mosoly és három szó: "Kérlek, emeld föl!" És a férfi örömmel fölemeli a terhet. Sőt, sokkal többet is fölemel egyetlen mosolyodért, érintésedért, mint amennyit önmagáért képes lenne. Mert a te erőd nemcsak neked, a férfinak is rengeteget ad: lényedből táplálkoznak a növények, állatok, emberek... az egész világ! Ne élj, ne teremts férfimód azért, mert az egód - aki csak a külsőséget képes meglátni - és a környezeted elhitette veled, hogy csak így helyes!A férfit a saját eszközeivel sosem fogod legyőzni - de egyáltalán, miért akarsz mindenáron férfimód uralkodni? Hisz azáltal, hogy nő vagy, már kezedben a világ! Ha megtagadod a természeted, örökké harcolsz majd magaddal, és sosem fogod megtalálni a helyed. De miért harcolsz? A nemek harcának sosincs győztese, csak három vesztese: te, a férfi és a gyermeketek. A harc senkinek sem ad boldogságot. Nem volt még elég? Ne engedj az egódban tomboló szenvedés emlékeinek: ha már a férfi egójának nem volt, legalább neked legyen eszed!

Az érzékenység nem a gyengeség jele

 

Igenis, ha elfogadod, ha nem, az új élet csak benned foganhat meg. Emiatt a tested és lelked igenis érzékenyebb, mint a férfiaké. De ez nem a gyengeség jele! Egyszerűen egy olyan kincse, olyan ritkasága vagy a Mindenségnek, amely összetettsége és végtelen lehetőségei miatt különleges törődést igényel. Minden, ami szép, ritka és értékes, védelmet érdemel. A nő, mint a földeket átszelő folyó, a puszta létével ad szépséget és életet. Ha az emberek nem vigyáznak rá, ha beszennyezik és bemocskolják, eltűnik, és magával viszi az életet. Épp ezért óvják és vigyázzák, mert hát nélküle nincs jövő. A folyó ereje önmagában, nem pedig a háborúsdiban van: láttál te már karddal hadakozó patakot? Vagy konditerembe járó tengert?Kedves, az egód összekeveri az egyenrangúságot az egyenlőséggel. Egyenrangúak vagyunk, nem egyenlők. Fogadd el, hogy a férfi meg a nő sosem lehet egyenlő – hála az égnek! Mert hát mások. Különbözők. Egyik sem több a másiknál, de különbözők. Ha továbbra is görcsösen törekszel az egyenlőségre, akkor csak hasonulni fogsz, elvesztve mindazt a szépet és különlegest, mi vagy.

Tárd ki a szíved, éld meg az érzéseket!

 

Elveszted a nőt, elveszted az öntudatod. Inkább tárd ki a szíved, és éld meg az érzéseidet! Mert hát ez vagy te: a nő, aki érez, a nő, aki megéli teste, lelke és a világ minden rezdülését. Add át magad végre a szívednek, add oda magad a lényednek! Te, a nő, a teremtő anyaföld csak az odaadásban lehetsz az, aminek születtél, és válhatsz azzá, akivé válnod lehet. Könnyű rálépni a férfi-ego útjára, mert a fájdalommal, szenvedéssel meggyötört egód számára az gyors kielégülést jelent. Ám ha valóban öntudatos nő akarsz lenni - nem pedig egy férfi-egót majmoló szenvedő -, akkor felejts el minden külsőséget! Felejtsd el a férfiak világát, s felejtsd el azt a nőképet is, amelyet a társadalmad vert beléd, és csak hagyd, hogy a belőled felfakadó öröm ösvényén megtalálhasd a... a Nőt.

Forrás: Freespirit.hu